2014. december 4., csütörtök

coming out: a szüleimről

anyám egy hülye picsa, apám pedig egy fakír

anyám be akarta nekünk mesélni amikor kisgyerekek voltunk, hogy apám molesztál minket.
(őt a nagybátyja molesztálta gyerekként és nem tudott szabadulni ettől a gondolattól.)
a bemesélés majdnem sikerült, verekedések is voltak otthon e miatt. 
egyszer apám annyira kikelt magából, hogy az durva pofonokhoz vezetett. anyám a cipők közt a folyosón landolt a barna linóleumon. és repült utána a pilleszék.
segítséget akart hívni, és nekünk, gyerekeknek kiabált, hogy hívjunk segítséget.
még nem voltam első osztályos, 6 lehettem, a hugom meg 3.
(ez volt nálunk a 6:3 ?)

e miatt a veszekedés miatt apámat kiközösítettem az életemből.

a szüleim azért nem váltak el, mert nem tudnak egymás nélkül létezni, de a szó negatív értelmében.
anyám nem tudja magát eltartani.


és hogy mi áll a hülyepicsázás mögött?
ha nincs probléma, csinál egyet. 
úgy vergődik a családjában mint akinek kész nyűg az egész. folyamatosan depressziós. tőlünk és önmagától.
valószínűleg úgy érzi magát mint egy kalitkába zárt madár,
és ennek mi vagyunk az oka.
nyilván el van baszva így minden


//éspedig szeretemőket...
de nincs bocsánat. amiért néha mégsem.//

2014. november 24., hétfő

a százszorszép amire rálépnek ...
 főnix-restart-robot
folyamatos visszacsatolásként ütközök 
homlokkal
restart-button-ba

 ...........................................................
rezignáltan eszem bármit ami szembejön
pukkadásig.
nemjójel

2014. november 1., szombat

goodrestartmuststart

2014. augusztus 24., vasárnap

anya vasárnapimenüje zseniál
cukkinitócsnis
velesültkrumplis
husi
husileveske

2014. augusztus 23., szombat

valamelyikreggel
augusztusban

úgy néz ki, mintha
in the mood for love
mindig
persze nincs kiért
soha

2014. augusztus 17., vasárnap

bundáskenyérreggeli
spenótoshalebéd
rizseshalvacsicitrommaléshagymacsatnival
relax
with
IQ84
and playingwith
handsign-
-gifs




2014. július 12., szombat

nem találok értelmet
sem célt

de még ürességet sem mit ki lehetne tölteni.

nagy itt a zsúfoltság.
nincs értelme tovább
s célja sincs.


2014. július 10., csütörtök

oké, most határoztam el
hogy ez így nem mehet tovább.
önmagammal osztom meg a szabadidőm és nem várok
senkimásra.

jól fogjuk magunkat érezni.



2014. július 7., hétfő

talán így a legjobb
fel kell ismerjem, hogy végtére is egymagam vagyok 
még ha kapcsolatban is

kapcsolat? ki mit nevez annak

nem így képzeltem

mért gondolom, hogy mindent olyan gyorsan meg tudnék oldani és változtatni,
csak mások az akadályai az én csodálatosan harmonikus elképzelésemnek.

nem értjük itt egymást ezen a bolygón.
és az összehangolódás csodaszámba megy.

2014. július 1., kedd

minden ujjlenyomatunknak súlya van
de honnan tudjuk, hogy melyiknek mekkora pehelysúlya

minden kézmozdulatunkkal csavarunk a világon
és mégsem forog gyorsabban a bolygó.

so heavy
I almost cry

2014. május 20., kedd

ésmégis eljött
az elhatározás


hogy vége

leteszem Bét mint drogot.



2014. május 18., vasárnap

ott ahol
szavakkal nem lehet kifejezni

amit eddig letagadtam
magam előtt

őrülthiány
kozmoszméretű

galaktikus csönd


kevésvagyok
egyedül

a megoldáshoz

2014. május 10., szombat

sárgadinnye, tahiniszósz, banánturmix. jeee

2014. május 9., péntek

asszem van lehetőségem boldogságra



jegyzet július 7-én: jól elrontottam

2014. április 18., péntek

power rangers ...
... és az igényeim

a szőnyeg alatt.

2014. április 12., szombat

tegnap a metrón

konszolidált külsejű, kényelmes öltönybe bújt,

nős (vékony karikagyűrű),
harmincas, de már őszülő
semmilyenarcú
férfi
akartam lenni,
stockholmi útikönyvet lapozgatva.
mert mint a világbéke, olyan volt, hihetetlenül.


2014. április 9., szerda

nem állnak le a maguktól 
kavargó gondolatok.
fújja őket 
összevissza
porzik utánuk ez a belső sivatag
a sziklákról csak ide-oda hordja.
eső lenne jó.

2014. április 2., szerda

régebben nem ettem meg táblacsokikat és
egész-zacskó kandírozott kókuszkockákat
pár óra leforgása alatt.

ez egyszerűen lehetetlen volt.


2014. április 1., kedd

hamupipőke észrevehetné már hogy kiesett a szerepből,
de azért még sikerült neki éjfél előtt hazaérni.

zseniális:
http://www.port.hu/a_nagy_szepseg_la_grande_bellezza__the_great_beauty/pls/w/films.film_page?i_film_id=142397

2014. március 24., hétfő

baloldali orrdugulás miatt csak darabokban tudtam elvégezni a napüdvözletsort.   -  a baloldal elvileg a társkapcsolat oldala.  ennyire érzékeny lenne a test egy apró változásra?  - a válasz igen. - dolgoznom kell a feloldásán. igyekszem megszabadulni a régi sérelmektől és kudarcoktól. el kell engedni őket. 

2014. március 16., vasárnap

legyenek átkozottak akik berendelték ezt a vihart
.mindörökre
tűnjenek a föld színéről.
haragom szűnjön pusztulásuk láttán
és boruljon virágba sírjuk.

2014. március 9., vasárnap

üres lap
már elfeledtem volna mindent
a kérdőjelek később érkeznek
helyettük csak kijelentés marad.

nem is ezt akartam írni

az üres lapok úgy keletkeznek,
hogy elfelejtesz valami fontosat!



..............................................................
valamiért fontos:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ukko

2014. március 6., csütörtök

      ... ami nem elég, ami hiányzik mindigvalami
csakhogy a hiánya sóvárhullámokba gabalyítson
te aki megjelensz mintha mindig egy lennél és ugyanaz
győzni szeretnék feletted
és ez is csak vágy marad.


mit kell elengedni, hogy nélküled legyek teljes?
gyanítom, hogy van egy köldökszerű pont az egészen, amit eléglenne...
egyenlőre nem tudom merre nézzek, hogy ne az egészet engedjem el egyszercsak.


2014. február 26., szerda

minden egyes lélegzetvétel egy új kör

2014. február 24., hétfő

ma annyiradeannyira sok kis megvilágosulási pont ért, hogy csak köszönetet tudok mondani. pedig nem voltam mással, csak magammal. nagy felismerés: - kitudja miaz. -de elfogyott majdnem egy teljes parenyica és fél liter fehér biobor. tudom, hogy gyógyulok. gyógyulni muszáj. önmagamon kívül van az átok ami ült. megbocsájtás mindazoknak és köszönet egyben akik, akik miatt. alleluja. minden a legjobbakban lészen.
fuck you motherfucker you who ruin the world.

2014. február 21., péntek

őrületesen hiányzik egy sajáááát konyha


mellé egy ember

is.
ámszószimpl
nóván wud ándeörsztend

2014. február 13., csütörtök

ma nem tudtam összpontosítani jóga közben. érdekes megfigyelni, hogy mennyire hullámokban zajlik a teljesítőképesség mértéke is, de nehéz elviselni ezt a hullámzást, ha mindig ugyan olyan jól szeretnék megoldani valamit. nagyjából most ugyanolyan rosszul és dühösen végeztem a gyakorlatokat mint amikor elkezdtem jógázni. akkor szinte fel voltam háborodva, hogy miért kellene olyan gyakorlatokat végezni, amit eleve nem tudok végrehajtani tökéletesen. ha ezt párhuzamba állítjuk az élettel, azt sem tudom tökéletesen véghezvinni, és az ebből fakadó keserv frusztrál és elszomorít. dühít. és olykor a teljes feladás felé vezet. mert ha nem lehet jól, csak félgőzzel vagy bohóckodva, akkor tisztábbnak tűnne sehogysem. csakhogy nem én választottam, hogy belekezdek, és mintha ezzel akarnám elhárítani a felelősséget. pedig biztos én választottam, csak nehéz ezt elfogadni. tudatosítanom kell, hogy én választottam ezt itt most. amint ezt leírom, rögtön megjelenik a kérdés, hogy ez pedig tévedés felé is vihet. haha. kurvanehezek az első lépések.

2014. január 16., csütörtök

most
az egy nagy probléma, hogy nincs kéznél valaki akinek főzhetnék

és ez egy folyamatos probléma - július 7.

2014. január 12., vasárnap

nincs és nem is kell nagyobb elégtétel,
mint visszautasítani az ingyenrepjegyet Szingapúrba
a volt szerelmedtől.


2014. január 11., szombat

valami jónak kell most kezdődnie,.
mintha
sűrű fehér ködöt kellene fognom,

persze ez csak egy játék.
ilyen még senkinek nem jött össze.