tegnap a metrón

konszolidált külsejű, kényelmes öltönybe bújt,

nős (vékony karikagyűrű),

harmincas, de már őszülő

semmilyenarcú

férfi

akartam lenni,

stockholmi útikönyvet lapozgatva.

mert mint a világbéke, olyan volt, hihetetlenül.