ma nem tudtam összpontosítani jóga közben. érdekes megfigyelni, hogy mennyire hullámokban zajlik a teljesítőképesség mértéke is, de nehéz elviselni ezt a hullámzást, ha mindig ugyan olyan jól szeretnék megoldani valamit. nagyjából most ugyanolyan rosszul és dühösen végeztem a gyakorlatokat mint amikor elkezdtem jógázni. akkor szinte fel voltam háborodva, hogy miért kellene olyan gyakorlatokat végezni, amit eleve nem tudok végrehajtani tökéletesen. ha ezt párhuzamba állítjuk az élettel, azt sem tudom tökéletesen véghezvinni, és az ebből fakadó keserv frusztrál és elszomorít. dühít. és olykor a teljes feladás felé vezet. mert ha nem lehet jól, csak félgőzzel vagy bohóckodva, akkor tisztábbnak tűnne sehogysem. csakhogy nem én választottam, hogy belekezdek, és mintha ezzel akarnám elhárítani a felelősséget. pedig biztos én választottam, csak nehéz ezt elfogadni. tudatosítanom kell, hogy én választottam ezt itt most. amint ezt leírom, rögtön megjelenik a kérdés, hogy ez pedig tévedés felé is vihet. haha. kurvanehezek az első lépések.