minden egyes lélegzetvétel egy új kör

ma annyiradeannyira sok kis megvilágosulási pont ért, hogy csak köszönetet tudok mondani. pedig nem voltam mással, csak magammal. nagy felismerés: - kitudja miaz. -de elfogyott majdnem egy teljes parenyica és fél liter fehér biobor. tudom, hogy gyógyulok. gyógyulni muszáj. önmagamon kívül van az átok ami ült. megbocsájtás mindazoknak és köszönet egyben akik, akik miatt. alleluja. minden a legjobbakban lészen.
fuck you motherfucker you who ruin the world.

őrületesen hiányzik egy sajáááát konyha


mellé egy ember

is.
ámszószimpl
nóván wud ándeörsztend

ma nem tudtam összpontosítani jóga közben. érdekes megfigyelni, hogy mennyire hullámokban zajlik a teljesítőképesség mértéke is, de nehéz elviselni ezt a hullámzást, ha mindig ugyan olyan jól szeretnék megoldani valamit. nagyjából most ugyanolyan rosszul és dühösen végeztem a gyakorlatokat mint amikor elkezdtem jógázni. akkor szinte fel voltam háborodva, hogy miért kellene olyan gyakorlatokat végezni, amit eleve nem tudok végrehajtani tökéletesen. ha ezt párhuzamba állítjuk az élettel, azt sem tudom tökéletesen véghezvinni, és az ebből fakadó keserv frusztrál és elszomorít. dühít. és olykor a teljes feladás felé vezet. mert ha nem lehet jól, csak félgőzzel vagy bohóckodva, akkor tisztábbnak tűnne sehogysem. csakhogy nem én választottam, hogy belekezdek, és mintha ezzel akarnám elhárítani a felelősséget. pedig biztos én választottam, csak nehéz ezt elfogadni. tudatosítanom kell, hogy én választottam ezt itt most. amint ezt leírom, rögtön megjelenik a kérdés, hogy ez pedig tévedés felé is vihet. haha. kurvanehezek az első lépések.