hátén rájöttem, miért nehéz az élet.

a Paradicsomban mindenki elhülyülne,

a hülyék végképp.

szóval ez a kímélet földje, na.

lesz e már nyár?

minden tekintetben.

hajtanám az időt
pedig az öregedés
itt már
nem játék.

mégis.
egy csepp fényért
mindig mindent.
tekintettel
a jövőre
.

coming out: a szüleimről

anyám egy hülye picsa, apám pedig egy fakír

anyám be akarta nekünk mesélni amikor kisgyerekek voltunk, hogy apám molesztál minket.

(őt a nagybátyja molesztálta gyerekként és nem tudott szabadulni ettől a gondolattól.)

a bemesélés majdnem sikerült, verekedések is voltak otthon e miatt. 

egyszer apám annyira kikelt magából, hogy az durva pofonokhoz vezetett. anyám a cipők közt a folyosón landolt a barna linóleumon. és repült utána a pilleszék.

segítséget akart hívni, és nekünk, gyerekeknek kiabált, hogy hívjunk segítséget.

még nem voltam első osztályos, 6 lehettem, a hugom meg 3.
(ez volt nálunk a 6:3 ?)

e miatt a veszekedés miatt apámat kiközösítettem az életemből.

a szüleim azért nem váltak el, mert nem tudnak egymás nélkül létezni, de a szó negatív értelmében.

anyám nem tudja magát eltartani.

és hogy mi áll a hülyepicsázás mögött?
ha nincs probléma, csinál egyet. 

úgy vergődik a családjában mint akinek kész nyűg az egész. folyamatosan depressziós. tőlünk és önmagától.
valószínűleg úgy érzi magát mint egy kalitkába zárt madár,

és ennek mi vagyunk az oka.
nyilván el van baszva így minden


//éspedig szeretemőket...
de nincs bocsánat. amiért néha mégsem.//

a százszorszép amire rálépnek ...

 főnix-restart-robot

folyamatos visszacsatolásként ütközök 

homlokkal

restart-button-ba

 ...........................................................

rezignáltan eszem bármit ami szembejön

pukkadásig.

nemjójel

goodrestartmuststart

anya vasárnapimenüje zseniál
cukkinitócsnis
velesültkrumplis
husi
husileveske

valamelyikreggel
augusztusban

úgy néz ki, mintha
in the mood for love
mindig
persze nincs kiért
soha

bundáskenyérreggeli
spenótoshalebéd
rizseshalvacsicitrommaléshagymacsatnival
relax
with
IQ84
and playingwith
handsign-
-gifs

nem találok értelmet

sem célt

de még ürességet sem mit ki lehetne tölteni.

nagy itt a zsúfoltság.

nincs értelme tovább

s célja sincs.

oké, most határoztam el

hogy ez így nem mehet tovább.

önmagammal osztom meg a szabadidőm és nem várok

senkimásra.

jól fogjuk magunkat érezni.

talán így a legjobb

fel kell ismerjem, hogy végtére is egymagam vagyok 

még ha kapcsolatban is

kapcsolat? ki mit nevez annak

nem így képzeltem

mért gondolom, hogy mindent olyan gyorsan meg tudnék oldani és változtatni,

csak mások az akadályai az én csodálatosan harmonikus elképzelésemnek.

nem értjük itt egymást ezen a bolygón.
és az összehangolódás csodaszámba megy.

minden ujjlenyomatunknak súlya van

de honnan tudjuk, hogy melyiknek mekkora pehelysúlya

minden kézmozdulatunkkal csavarunk a világon

és mégsem forog gyorsabban a bolygó.

so heavy

I almost cry

ésmégis eljött

az elhatározás

hogy vége

leteszem Bét mint drogot.

ott ahol

szavakkal nem lehet kifejezni

amit eddig letagadtam
magam előtt

őrülthiány
kozmoszméretű

galaktikus csönd

kevésvagyok
egyedül

a megoldáshoz

sárgadinnye, tahiniszósz, banánturmix. jeee

asszem van lehetőségem boldogságra



jegyzet július 7-én: jól elrontottam

power rangers ...

... és az igényeim

a szőnyeg alatt.

tegnap a metrón

konszolidált külsejű, kényelmes öltönybe bújt,

nős (vékony karikagyűrű),

harmincas, de már őszülő

semmilyenarcú

férfi

akartam lenni,

stockholmi útikönyvet lapozgatva.

mert mint a világbéke, olyan volt, hihetetlenül.

nem állnak le a maguktól 

kavargó gondolatok.

fújja őket 

összevissza

porzik utánuk ez a belső sivatag

a sziklákról csak ide-oda hordja.

eső lenne jó.

régebben nem ettem meg táblacsokikat és

egész-zacskó kandírozott kókuszkockákat

pár óra leforgása alatt.

ez egyszerűen lehetetlen volt.